Judit F.
Drága Noémi! Tudom, hogy megtÃltottad a sÃrást, a feketébe öltözött gyászt, igyekszem is engedelmeskedni, de drága Kicsim, nélküled ez most még nem megy. Olyan voltál mint egy májusi esÅ? után sziporkázó nasugár. Tele voltál ezernyi szÃnnel, vidámsággal, szeretettel – magadhoz ölelted az egész világot. Veled mindenki fontosnak, értékesnek és jónak érezte magát. Ã?s mindezt úgy tetted, hogy gigászi harcot vÃvtál magadban. Mindenkiben ott van a "Miért?"kérdés. Miért?!!! Miért anyának kell temetnie gyermekét? Miért ilyen fiatalon? Miért? Miért? Miért?!!!! Nem tudom. Nincs válasz. Talán tanÃtanod kellett – hogyan kell Å?szintének lenni, Å?szintén szeretni, Å?szintén élni és hogyan kell küzdeni, úgy istenigazából, utolsó leheletig, sohasem feladva. Tudtad hogyan kell az emberi kicsinyességen, gyarlóságon, gyávaságon felülemelkedni – "ha megdobnak kÅ?vel, dobd vissza kenyérrel" -ez számodra természetes volt. Az egész lényeddel, életeddel tanÃtottál, fiatalt és Å?sszülÅ? hajút egyaránt.Még fel kell nÅ?jünk Hozzád.Drága, szeretett, gyönyörűszép Noémink!Köszönjük, hogy voltál nekünk, bennünk mindig itt vagy és leszel.Egy virtuális japán cseresznyevirágfa ággal, meghajolok elÅ?tted.Rest In Peace my dear Noémi!